Virágvasárnapi kuglóf

Idén más volt a virágvasárnap. A koronavírus miatt egy kicsit (mondhatjuk így) átrendeződött az életünk. Még a virágvasárnapi miséről is lekéstem az idén, mert nem a szokásos időpontban, 11 órakor kezdődött a közvetítés, hanem már 9-kor, mert tegnap különleges volt, a püspök tartotta. Már egy hónapja nincsenek  nyilvános szentmisék, a barkaszentelést is csak interneten tudtam követni.

Muszáj volt valami kis ünnepi hangulatot varázsolnom itthonra, összedobtam egy kuglófot. Ez egy osztrák házi recept, ha jól emlékszem, egy évekkel ezelőtti Merkur újságban láttam meg és próbáltam ki. Kevert tésztája nem benyolult, nem időigényes, íme:

Hozzávalók

• 25 puha dkg vaj
• 25 dkg porcukor
• 1 zacskó vaníliás cukor
• 5 tojás
• 30 dkg liszt
• 1/2 csomag sütőpor
• 1/2 dl tej
• 2 EK kakaópor
• 1 EK nescafe
• 2 EK rum
• kevés tej

A vajat a porcukorral és a vaníliás cukorral habosra keverem. Egyenként hozzáadom a tojásssárgákat, majd a sütőporral elkevert lisztet és a tejet. 

Másik kistálban külön kikeverem a kakaót a nescafe-val, a rummal,  de ha túl sűrű, önthetünk még hozzá egy kis tejet, hogy sima és krémes legyen.

A tészta 1/3 részébe belekeverem a kakaós krémet, a 2/3 rész fehér tésztába pedig az 5 tojás felvert habját.

Kuglóf formába öntöm a fehér tésztát, majd rákanalazom a csokisat, és villával márványos csíkokat húzok bele. 160 fokon kb. 45-50 percig sütöm.

Mami túrós kuglófja (Omis Topfengugelhupf)

Tegnap végre nyugodtan indult a vasárnap reggelünk. Mindenki itthon volt, nem kellett ébresztőórára kelni... Persze én pont ezért előbb felébredtem, hogy gyönyörködhessek egy kicsit a napfelkeltében, és miután nyugodtan végigolvastam az újságot, kitaláltam, hogy megsütöm az egyik újságban látott kuglófot. Itt Ausztriában a postaládába bedobott reklámújságokat nem "csak úgy" bedobják, hanem nagy részük a  posta által kihordott Kuvert nevű (1-2 oldalas) újságba belehajtva érkezik. Szeretem lapozgatni, egyszer például arról olvastam, hogy hogy lehet az avokádó magjából zöld növényt gyökereztetni, és időnként gusztusos receptek is vannak benne, mint például a legutóbb ez a hagyományos osztrák túrós kuglóf. Azt írták, hogy "Nagyi kuglófja", de az az igazság, hogy még nem érzem magam nagymama korúnak, és még egy jó darabig nem is szeretnék az lenni, így átneveztem Mami kuglófjának. Egy kicsit változtattam rajta amiatt, hogy a gyerekek körében nagyobb sikere legyen: szórtam bele csokiforgácsot és emiatt picit csökkentettem a cukor mennyiségét.

Gyorsan össze lehet dobni, nem is kell hozzá sok hozzávaló, mindössze ennyi, mutatom:

A túró vásárlásánál próbáljuk meg a krémesebb fajtát venni, vagy ha rögöset kapunk, nyomjuk át felhasználás előtt. Itt többnyire azt a fajtát lehet beszerezni a boltokban, ami annyira krémes, hogy már szinte nem is túró, hanem krémsajt.

De szerintem ennek az állaga jobban illik a sütemények tésztájába, könnyebben ki lehet keverni. A túrótól nagyon puha, szaftos marad a tésztája, egy leheletnyit érződik rajta a citromhéj és a vanília, ráadásul szerintem jót tett neki ez a csokiszórás is. Annyira, de annyira finom!

Hozzávalók:

• 250 g vaj
• 200 g porcukor
• 1 bio citrom 
• 1 zacskó (10 g) vaníliás cukor
• 250 g túró
• 5 tojás
• 250 g liszt
• 25 g kukoricakeményítő
• 1 zacskó sütőpor
• 100 g csokireszelék

A sütőt előmelegítem 180 fokra. A tojásokat szétválasztom, a citrom héját lereszelem.

A vajat a tojássárgákkal együtt habosra keverem, majd lassan hozzáadom az átszitált porcukrot, a citromhéjat és a vaníliás cukrot. Kanalanként hozzáadom a túrót is. A lisztet, keményítőt és sütőport szintén átszitálva szórom bele, majd a csokireszeléket is belekeverem, hogy mindenhova jusson. Végül a kemény habbá vert tojásfehérjéket is beleforgatom lassan. Nem lesz egyszerű, nehezen akar majd eloszlani a kétféle állag, de ha kitartóak vagyunk, gyönyörű homogén tésztát önthetünk a formába.

Körülbelül 50-55 percig kell sütni, majd a formában hagyni kihűlni és már vághatjuk is szeletekre.

UI: Ma délután ugyanannyira puha volt, mint amikor tegnap megsütöttem.

Und jetzt kommt die deutschsprachige Variante wegen meiner österreichischen FreundInnen. Dieses Rezept fand ich in der neuesten Ausgabe von "Kuvert" (das kennt ihr schon wohl...) Der originale Name des Kuchens lautet: Omas Topfengugelhupf, und es soll ein traditionelles österreichisches Rezept sein. Aber bitte, laßt mir lieber Mami sagen statt Omi, (ich habe einen Teenager Sohn, na ja, wer weiß wenn die Zeit kommt, je später, desto besser...😄). 

Der Gugenhupf bleibt auch am nächsten Tag ganz weich, ich denke, das ist wegen des Topfens. Zurzeit ist es mein Lieblingskuchen. Man soll es unbedingt backen, einfach köstlich...!

 Zutaten: 

• 250 g weiche Butter
• 200 g Staubzucker
• 1 Bio Zitrone
• 1 Pkg Vanillezucker
• 250 g Topfen
• 5 Eier
• 250 g Mehl
• 25 g Maisstärke
• 1 Pkg Backpulver
• 100 g Schokoraspeln (optional)

Backrohr auf 180 Grad vorheizen. Eier trennen, Bio-Zitrone abreiben.

Butter mit den Eidottern schaumig rühren, dann den Staub- und den Vanillezucker und auch den Abrieb der Bio-Zitrone hingeben. Topfen löffelweise einrühren.

Mehl mit Backpulver und Maisstärke sieben und auch zum Teig geben. Wenn jemand möchte, kann Schokoraspeln einrieseln. Alles gut verrühren. Eiklar zu festem Schnee schlagen und vorsichtig unterheben. Es kann etwas Zeit brauchen, bis wir alles zu einem glatten Teig rühren, die zwei (Eischnee und der sonstige Teig) haben ja verschiedene Konsistenzen. Aber es wird gelingen.

Im vorgeheizten Backrohr cca. 50-55 Minuten backen. Wenn es ganz ausgekühlt ist, dürfen wir es stürzen und mit Staubzucker dekoriert servieren.

OREO torta

Valamilyen rejtélyes okból az amerikaiak rajonganak az Oreo kekszért. Jó, rendben, nagyon csokis, szinte fekete, de szerintem semmivel nem nyújt nagyobb gasztronómiai élményt, mint a mi jó öreg Pilóta kekszünk. Magamnak sosem veszek ilyet, de gondoltam, hogy egyszer kipróbálom egy torta fő alapanyagaként. Annyira jól sikerült ez a recept, hogy az elmúlt néhány hétben háromszor is megsütöttem. Ugyan a piskótám a kekszmorzsa miatt kicsit édesebb a szokásosnál, de a krémbe egy gramm cukrot sem tettem, így beleharapva tökéletes lett az íze.

Egészen véletlenül pont annyi darab kekszet használtam fel hozzá, mint amennyi 2 doboz ilyen kekszben van.

A piskótájába jó sok apró morzsára tört kekszet tettem, ami klasszul meg is színezte, egészen feketére. Kétféle krémet készítettem hozzá, mivel nem tudtam eldönteni, hogy melyik a jobb. Mivel mindkettő jól sikerült és egészen különbözőek, végül mind a kettőt beletettem, egyiket krémnek, a másikat a tetejére máznak. Közben picit alakítottam a legelőször megsütött recepten. Nincs kőbe vésve a krém mennyisége, van, aki jobban, más kevésbé van oda a nagyon krémes süteményekért. Az én ízlésemhez a harmadik kísérlet áll a legközelebb, így ezt írom le, de tetszőlegesen lehet változtatni a tejszín és a mascarpone arányát.

A tetejét lehet cifrázni: díszíteni félbevágott kekszekkel, gyümölccsel, de díszítés nélkül is simán megállja a helyét.

Hozzávalók:
piskóta

• 5 nagy tojás
• 25 dkg cukor
• 8 evőkanál víz
• 25 dkg liszt
• 10 db OREO-ból morzsa  (késes robotgépben összeaprítani, kb. 10 dkg)
• 5 g sütőpor (kb. 2 csapott teáskanál)
• csipet só

Az OERO kekszeket késes robotgépbe teszem, és morzsává aprítom.

A tojásokat szétválasztom. A sárgákat a cukorral és a vízzel elektromos habverővel 15 percig verem, amíg világos színű, sűrű masszát nem kapok. Közben kimérem a lisztet és a sütőport, majd a csipet sóval  kemény habbá verem a tojásfehérjéket. A felvert tojássárgákra szitálom a lisztet, valamint az OREO morzsát, és óvatosan összekeverem. A fehérjéből egy keveset kiveszek, amivel fellazítom a tésztát, végül a maradékot is nagyon óvatosan beleforgatom. Kivajazott, sütőpapírral kibélelt tortaformában 180 fokon 30-35 percig sütöm. Ha kihűlt, három lapba felvágom.

Látszik, hogy sötétebb, mint egy sima piskóta

 krém: 

• 250 g mascarpone
• 5 dl tejszín
• 14 db OREO keksz

A mascarponét robotgéppel kicsit felhabosítom. Felverem a tejszínt, a mascarponét is hozzákeverem, végül az Oreo-kat kézzel rusztikusan beledarabolom.  (Aki extrém krém-szerető, beletehet 500 g mascarponét 4 dl tejszínnel. Nekem ez már túl sok volt, de sokaknak nagyon ízlett így is.)

A krémet megfelezem, és betöltöm vele a lapokat.

A harmadik lap tetejére fog kerülni a máz.

máz:

• 2 dl tejszín
• 8 db OREO-ból morzsa

A tetejére egy másik krémet találtam ki: hasonlóan a trüffelkrémhez felmelegítem a tejszínt, és belekeverem az OREO morzsát. Az eredmény: egy azonnal besűrűsödő, puding állagú krém, melyet rögtön felkenhetünk a harmadik piskótalap tetejére. Pár órára érdemes behűteni.

A díszítés első alkalommal "Gabika-design", azaz a sógornőmmel gyorsan feldobáltuk a megmosott epreket, és néhány félbevágott OREO-t.

Másodszorra a kollégáknak sütöttem meg, utó-születésnapra, az irodában csak gyorsan rátettem a felszeletelt epret.

Harmadszorra kedves barátnőm kislányának születésnapjára, ezúttal ehető ostya került a tetejére, melyet gurulós málnával rögzítettem a tortához.

(Tipp: először mindenáron le akartak gurulni a valóban gurulós málnák. Gyorsan ki kellett találnom valamit, mert már elkezdtem az ostya felhelyezését, ami előbb-utóbb elkezd hullámosodni, ha nincs a széle rögzítve. Eszembe jutott a megoldás: kettétörtem egy fogpiszkálót és a hegyes végével hozzátűztem az ostyát a tortához, mintha csak gombostű lenne, de kihagytam egy kis véget, amire (mint egy sapkát, vagy inkább kucsmát) rátettem egy szem málnát. Így a rögzítés is gyorsan megtörtént, viszont nem látszott, mert eltakarta a málna. Ennél a módszernél egyetlen dologra ügyeljünk: feltétlenül szedjük ki a fogpiszkálókat fogyasztás előtt!)